Almelo története

Történelmi információk Almelo-ról és a családfakutatásról

Almelo-t a 11. században alapították szárazföldi és vízi utak kereszteződésében. Almelo a városalapítás kezdete óta nyüzsgő kereskedelmi központ volt kapitányokkal, halászokkal, gazdálkodókkal és kézművesekkel. Szárazföldek és vízi utak kereszteződésénél elhelyezkedő fekvésének köszönhetően a város virágzó textilvárossá fejlődhetett, magas színvonalú vállalkozókkal. Ma olyan vidéki házak és villák, mint a Bellinckhof, az Almelóban élt gazdag családokra emlékeztetnek bennünket.

1600 és 1800 között sok otthoni szövőmalom működött. A gőzgép 1830-as megjelenése biztosította, hogy a termelés teljesen gyári alapúvá vált. Az infrastruktúrát csatornákkal és vasútvonalakkal javították. Almelóba messziről érkeztek munkások, aminek következtében a lakosság gyorsan növekedett. Még Törökországból, Spanyolországból és Olaszországból is érkeztek munkások szerencsét próbálni Almelóban.

1795-ben Napóleon úgy döntött, hogy minden igazságszolgáltatás és törvényhozás állam kérdése. Ennek eredményeként a dédelgetett Városi Könyvet be kellett adni a zwollei tartományi kormánynak. 

1970-től az alacsony bérű országokban nőtt a termelés, ami a versenyt is fokozta. Emiatt számos almelói gyár kénytelen volt bezárni. Megugrott a munkanélküliség a többi ágazatban tapasztalható munkahiány miatt. Almelo kénytelen volt a maga módján megpróbálni megoldani ezt a problémát. Az eredmény a város jelentős megújulása volt. Sok textilgyár eltűnt, de számos különleges épületet megőriztek Almelo gazdag textiliparának tisztelegve.

Ez a visszaesés rossz hatással volt Almelo gazdaságára, de a város számára a fordulat kezdete volt. Az ipari épületeknek helyet kellett adniuk otthonoknak, üzleteknek, kulturális létesítményeknek és sok zöldnek. 1992-ben Almelo megkapta az Építésért és Életért Nemzeti Díjat.

Almelo történetével kapcsolatos képekért és egyéb információkért forduljon bizalommal Történelmi Levéltár Almelo.